Tegyük rendbe: mi a különbség a networking és a matchmaking között?
Mindkettő embereket köt össze. Mégsem ugyanaz.
A networking lehetőséget teremt arra, hogy megtaláljuk egymást. A matchmaking ennél egy lépéssel továbbmegy: megpróbálja kitalálni, kinek lenne érdemes kivel találkoznia.
Volt már olyan üzleti rendezvényed, ahol beszélgettél tíz emberrel, hazamentél néhány névjeggyel és új LinkedIn-kapcsolattal, aztán pár nappal később már nem igazán tudtad, melyikkel mit kellene kezdened?
Ezzel semmi baj nincs. Egyszerűen ilyen a networking.
Az üzleti világban a networking és a matchmaking szavakat néha hajlamosak vagyunk összemosni, pedig két különböző dologról beszélünk. És szerintem érdemes rendbe tenni a kettő közötti különbséget.
Networking: megteremtjük a lehetőséget
A networking alapja, hogy összehozzuk az embereket.
Lehetnek húszan, ötvenen vagy akár százan egy rendezvényen. Beszélgetünk, bemutatkozunk, megismerjük egymás cégeit, problémáit, terveit. A közösség megteremti a helyzetet, ahol kapcsolatok születhetnek.
Onnantól viszont nagyrészt rajtunk múlik, mi történik.
Oda kell menni valakihez. El kell kezdeni beszélgetni. Fel kell ismerni, hogy van-e közös pont. És természetesen a másik félnek is fel kell ismernie ugyanezt velünk kapcsolatban.
Ennek van egy kifejezetten jó oldala.
A networking sokszor éppen azért működik, mert nem tudjuk előre, kit fogunk megismerni.
Találkozol valakivel, akit soha nem kerestél volna tudatosan. Ma még semmi dolgotok egymással, fél év múlva viszont lehet, hogy pont rá lesz szükséged. Vagy egy teljesen más témáról indult beszélgetésből megszületik egy közös ötlet.
És persze az is előfordul, hogy nem lesz belőle üzlet. Csak egy jó kapcsolat.
Ami néha még többet ér.
A networking tehát elsősorban kapcsolati teret teremt. Minél jobb a közösség, annál nagyobb az esélye annak, hogy ebben a térben értékes találkozások történnek.
Matchmaking: "szerintem nektek beszélnetek kellene"
A matchmaking máshonnan indul.
Nem azt mondjuk:
"Itt van ötven érdekes ember. Ismerkedjetek."
Hanem inkább azt:
"Ismerlek téged. Ismerem őt is. És szerintem nektek kettőtöknek lenne miről beszélgetnetek."
Ehhez már kevés az, hogy tudjuk, ki mivel foglalkozik.
Kevés egy LinkedIn-profil, egy TEÁOR-szám vagy egy szép nagy Excel-táblázat.
Tudni kell azt is, hogy mi történik éppen az adott emberrel vagy a cégével.
Lehet, hogy valaki új piacra szeretne belépni, én pedig ismerek valakit, aki húsz éve azon a piacon dolgozik.
Lehet, hogy egy cég ügyvezetőt keres, és ismerek egy jó vezetőt, aki éppen váltáson gondolkodik.
Lehet, hogy valaki egy olyan problémával küzd, amit egy másik vállalkozó három évvel korábban már végigcsinált.
Vagy egyszerűen ismerem őket annyira, hogy azt gondoljam: ennek a két embernek szakmailag és emberileg is érdemes lenne megismernie egymást.
Na, ez már matchmaking.
Talán ennyi a különbség
A networking segít abban, hogy minél több értékes embert megismerj.
A matchmaking pedig abban, hogy megtaláld azt, akivel most valóban érdemes beszélned.
Networkingnél elsősorban te építed a kapcsolataidat.
Matchmakingnél valaki közben figyel. Megpróbálja megérteni, mire van szükséged, végiggondolja, kit ismer, és ha lát egy értelmes kapcsolódást, összehoz benneteket.
Ezért gondolom azt, hogy míg a networking elsősorban lehetőség, a matchmaking bizonyos értelemben már szolgáltatás.
És itt jön be a bizalom
Egy jó összekötésnek ugyanis van súlya.
Ha két embernek azt mondom:
"Szerintem beszéljetek egymással",
akkor nem egyszerűen elküldök két telefonszámot.
Valahol a saját hitelességemet is odateszem mellé.
Azt mondom mindkettőjüknek:
"Ismerlek benneteket annyira, hogy szerintem megéri időt adnotok ennek a találkozásnak."
Éppen ezért egy jó matchmaker nem köthet össze mindenkit mindenkivel.
Ha hetente tízszer mondom valakinek, hogy "őt feltétlenül ismerd meg", akkor egy idő után egyik ajánlásomnak sem lesz különösebb súlya.
A jó matchmakinghez szerintem ismerni kell mindkét embert, és érteni kell azt is, miért lehet éppen egymással dolguk.
Enélkül csak neveket dobálunk egymásnak.
Akkor melyik a jobb?
Egyik sem.
És szerintem nem is érdemes őket versenyeztetni.
A networking akkor fantasztikus, amikor új embereket szeretnél megismerni, tágítanád a kapcsolati körödet, új gondolatokat keresel, vagy egyszerűen nyitott vagy arra, hogy történjen valami váratlan.
A matchmaking akkor válik igazán értékessé, amikor már van egy konkrét helyzeted.
Új piacra mennél.
Ügyvezetőt keresel.
Szakértő kellene valamire.
Partnert, beszállítót, befektetőt keresel.
Vagy egyszerűen jó lenne beszélni valakivel, aki már átment azon, amin te most mész keresztül.
A jó üzleti közösségek szerintem ezért nem választanak a kettő között.
Kell a networking szabadsága és kell a matchmaking tudatossága is.
Legyen tér arra, hogy spontán megismerjük egymást.
De legyen valaki, aki közben figyel is. Tudja, ki min dolgozik, hol akadt el, miben tud segíteni, és mire lenne szüksége.
És néha egyszer csak azt mondja:
"Gábor, van valaki, akivel szerintem neked beszélned kellene."
Mert előfordul, hogy egyetlen jó összekötés tényleg többet ér száz névjegykártyánál.