Ne csak építsd a cégedet. Élvezd is közben.
Egy cikksorozat a vállalkozói létről, amelyről cégvezetőként talán túl keveset beszélünk.
Van egy kérdés, amit ritkán tesznek fel egy cégvezetőnek üzleti ebédeken vagy szakmai pódiumokon. Nem azt kérdezik, mekkora az éves árbevétele, hány embert foglalkoztat a cég, vagy hogy merre szeretne növekedni jövőre.
Hanem ezt az egyetlen kérdést: Élvezed?
Itt most nem arról van szó, hogy büszke vagy-e arra, amit felépítettél, vagy hogy megérte-e a befektetett energia. A kérdés sokkal közvetlenebb: egy teljesen átlagos kedd délelőttön - amikor nincs rekordbevétel, nem adnak át díjakat, és senki nem gratulál semmihez -, akkor is jó ezt csinálni?
Erre a kérdésre már jóval nehezebb azonnal válaszolni.
Valahol útközben történik egy néma váltás
A legtöbben nem a stresszért, nem a késő esti e-mail-áradatért és nem is a folyamatos tűzoltásért kezdtünk vállalkozni. Volt egy ötletünk, szerettünk volna valamit létrehozni, szabadabban dönteni, a saját jövőnket alakítani, és építeni valamit, ami a miénk.
Aztán valahol az első alkalmazott felvétele, a sokadik késő esti telefon és az egymást követő krízisek között észrevétlenül megtörténik valami. A vállalkozás először feladatok sorává válik a naptárban, aztán folyamatos problémamegoldássá. Végül pedig létrejön egy furcsa helyzet: sikerült felépíteni egy olyan munkahelyet, ahol mi magunk váltunk a saját magunk legkönyörtelenebb főnökévé.
Néha én is elkapom magam ebben az állapotban. Vannak időszakok, amikor a cégvezetés leginkább folyamatos tűzoltásból áll, állandóan csörög a telefonom, és szinte minden áldott napra jut valamilyen krízis vagy azonnali döntés. Sokszor fáradtan érek haza, de igazából meg sem érkezem, mert fejben még mindig az irodában ragadtam. A családom mellett ülök, de nem tudok igazán jelen lenni, mert a szabadidőmben is a cég problémáin kattog az agyam. Néha azt érzem, hogy soha nincs igazán vége a munkanapomnak, miközben a végső felelősség súlya is folyamatosan nálam marad.
Ilyenkor akarva-akaratlanul felmerül bennem: valóban ezt akartam, amikor belevágtam? Mit tehetnék azért, hogy a dolgok újra könnyebben, kiszámíthatóbb mederben menjenek? Mert nem túlélni szeretném a hétköznapokat, hanem újra lelkesen várni a hétfőt, és igazán élvezni ezt a vállalkozói életet.
Ez a néma váltás szinte sosem egyetlen rossz döntés eredménye. Senki nem kel fel egy hétfő reggel azzal, hogy mostantól nem szeretné élvezni a saját cégét. Egyszerűen sok száz apró, önmagában teljesen logikus lépés után találjuk magunkat máshol, mint ahonnan elindultunk.
Mintha a szenvedés vállalkozói kitüntetés lenne
Sokszor úgy beszélünk a cégépítésről, mintha lenne egy kimondatlan szabály: "Ha nem fáj, talán nem is csinálod elég komolyan."
Feláldozott hétvégék, kevés alvás, állandó elérhetőség és folyamatos nyomás. És persze az a különös elvárás, hogy a vezető lehetőleg mindig legyen határozott, nyugodt és tévedhetetlen. Mert ő a vezető.
Ekkor születik meg az egyik leghatékonyabb önátverésünk, a "majd ha…" csapdája:
Majd ha megvan a kívánt árbevétel…
Majd ha felvettük azt a két embert…
Majd ha beérik az új vezető…
Majd ha rendbe tettük a folyamatokat…
Majd ha kifizettük a hitelt…
Majd ha elérjük a következő szintet…
Majd ha egyszer eladjuk a céget.
Aki régóta vállalkozik, valószínűleg már megtapasztalta: a "majd ha" mögött szinte mindig ott várakozik a következő "majd ha". A vállalkozás ugyanis soha nincs teljesen kész.
Két történetet gyakran hallunk
Az egyik szerint ez egyszerűen a vállalkozói lét ára. Dolgozni kell, bírni kell, nem panaszkodni. A sikerhez áldozat kell, és majd egyszer eljön az idő, amikor végre élvezhetjük is, amit felépítettünk.
A másik véglet szerint, ha már nem élvezed, akkor szállj ki. Add el, engedd el, és kezdj valami teljesen mást.
De mi van, ha van egy harmadik lehetőség? Mi van, ha nem kell választani a sikeres vállalkozás és a jó élet között?
Ez a harmadik út ritkán jelent csodaszereket vagy kész recepteket. Sokkal inkább tudatos, apró döntésekből áll. Arról szól, hogy tisztázzuk magunkban, mit engedünk el a régi feladatainkból, kikkel szeretnénk együtt dolgozni, és mekkorára akarunk egyáltalán növekedni. Hogy újradefiniáljuk, mit jelent számunkra a siker, megtanulunk segítséget kérni, és elkezdünk tudatosan olyan céget építeni, amely eredményesen működik, és jó érzés vezetni.
Milyen életet építesz magadnak a cégeddel?
Rengeteget beszélünk arról, hogyan építsünk jobb céget. Hogyan növekedjünk, hogyan delegáljunk, hogyan automatizáljunk, vagy hogyan legyen több profitunk. Mind fontos kérdés.
De közben van egy másik kérdés is: Milyen életet építek magamnak ezzel a céggel?
Mert lehet kiváló stratégiánk úgy is, hogy utáljuk a hétfő reggelt. Lehet rekordbevételünk úgy is, hogy olyan ügyfelekkel dolgozunk, akikkel legszívesebben soha többé nem beszélnénk. Lehet ötvenfős vállalkozásunk úgy is, hogy húsz főnél sokkal boldogabbak voltunk. És kívülről lehet minden rendben úgy is, hogy legbelül legszívesebben megkérdeznénk más cégvezetőktől: "Ti mit csinálnátok a helyemben?"
Ahol nem kell eljátszani, hogy minden rendben
Egy tapasztalt cégvezető általában már ismeri a tankönyvi szabályokat. Sokszor nem a tudás hiányzik, hanem az a közeg, ahol őszintén végig lehet gondolni ezeket a kérdéseket. Ahol nem kell folyamatosan eljátszani a tévedhetetlen vezetőt, és ahol félelem nélkül ki lehet mondani: "Ezt most nem tudom." vagy "Ezzel a problémával bajban vagyok."
Ettől senki nem lesz gyengébb vezető - éppen ellenkezőleg.
Pont az ilyen helyzetek mutatják meg, mennyit jelent, ha vannak körülöttünk olyan cégvezetők, akik előtt nem kell szerepet játszanunk. Akikkel lehet közösen gondolkodni, vitatkozni, és akiknek azt is el lehet mondani, ha valami éppen nem működik.
A Zen Business Clubban is ilyen közeget szeretnénk építeni: ahol nem kell tökéletes cégvezetőnek mutatkozni, hanem lehet tanulni egymás valódi tapasztalataiból.
Egyetlen kérdés a folytatás előtt
Mielőtt jönne a sorozat következő része, talán érdemes egy pillanatra megállni ennél:
Mikor élvezted utoljára igazán azt, amit a cégedben csináltál?
És még érdekesebb: mit csináltál akkor?
Nem kell azonnal válaszolni. Elég, ha a kérdés velünk marad egy kicsit.
Mert talán nemcsak sikeres céget érdemes építeni.
Hanem olyat is, amit jó vezetni.
A következő részben: Nem azért alapítottál céget, hogy rosszabb állásod legyen.